gondolatok

Szerettem ezt a senkitől nem látogatott blogot, ahol kimondhattam azt, amiről azt hittem, csak az enyém. Butaságom miatt kénytelen vagyok beszüntetni.

Hónapok óta nem tudtam belépni a blogba. Mint kiderült, pusztán azért, mert az emailcímet hiányosan írtam be.

No ennyit a hozzáértésről.

Van más, nem igazán öröm: don Basilio életreszóló társamul szegődött. Novemberben műtéttel eltávolítják a rondaságokat, aztán majd meglátjuk. Igazándiból már eleget éltem és dolgoztam, de csak akkor mehetek el, amikor hívnak. És ez nem tőlem függ. Nem félek, sőt várom az átlényegülést, földi életemből leginkább a zene fog hiányozni, no meg a síelés.

Olvastam egy könyvet, az anyáról való kapcsolatról. Bárcsak meg tudnám fogalmazni az érzéseimet és gondolataimat! Sajnos ezek olyan mélyen vannak bennem, hogy talán reményem sincs, hogy ebben az életben felszínre jöjjenek.

Csodálatos, hogy mennyi öröm ér. Gyerek fejlődése, iskolai sikereik, saját eredmények. Köszönöm azt is, hogy el tudom viselni a fizikai fájdalmat, néha vannak csak csúcsok. Kérek erőt annak is, aki ismeri betegségét.

Fáj, hogy már csak emlék!

Találkozás?

És ma is elképesztő nap volt, megállás nélküli programokkal. Megint csak megköszönni lehet egyrészt a történéseket, másrészt a munkabírást.

Megint csak hálát tudok adni a családomért, az erőmért! Újfent sokat dolgoztam, örömmel, gyorsan, és bírtam erővel. Köszönöm!

Aggódás is jut azért, bár nem az én életem, mégis szeretném, ha a leszármazottaimnak is (szerintem) megfelelő életük volna.

Sose telik munka nélkül, mégis öröm, mert jó dolog tiszta ruhákat tenni a szekrénybe, élvezni a "tisztaság illatát".

Már csak az erőért, az örömért is hálát lehet adni, nem?

Elnéztem a banki egyenleget, és ez nem lesz következmény nélkül. Pedig szeretnék egyenesbe jönni anyagilag.

Más: remek dolog, ha a kicsi jól teljesít, szeretem, ha megdicsérik a foglalkozáson. Jó látni a megindult fejlődést. Hálás vagyok ezért a földi fejlesztőknek is.

Mit lehet tenni annak érdekében, aki nem találja önmagát?

Más: öröm viszont, ha régen nem látott ismerős szól hozzád, különösen, ha lényegesen fiatalabb a megszólítottnál.

Más: öröm, ha a nevedet munkádról ismerik és akár el is ismerik.

Túl sok történés egy nap alatt.

Két dolog: egy pszichiátria és egy temetés. Első, aki nem tud mit kezdeni az életével, folyamatosan figyelmezteti a környezetét (suicid), de senki tanácsát nem fogadja el. Még mindig nem jött rá, hogy neki önmagának kellene valamit tennie. 

Második, de nem rangsor szerint: egy gyermekkori ismeretség. Kinek fiatalon vagy még fiatalabban, kinek végelgyengüléssel jön a "behívó".

Hála, hogy nem tudjuk az idejét.

Hogy lehet azon segíteni, akinek fogalma sincs arról, mit kezdjen az életével? Minden nevelés, példamutatás ellenére fiatal felnőttkorúként nincs életcélja, nem tudja traumáit feldolgozni, de még a pszichológusi segítséget is elutasítja.

Marad az ima, de már évek óta más eszközöm sincs. Csak bízni tudok: kérj és adatik.

Minden nap csak köszönni tudom, hogy volt mit ennünk, kaptam hozzávalókat. No meg a család szeretetét....

A "fekete bárány" megtalálásához vezető útra szeretnék rátérni, kérem évek óta. Ha nem kapom meg, biztosan más a sorsa, mit amit elképzeltem. Nehéz elfogadnom.

Ma is éreztem a gondoskodást. Sajnálom azokat az embereket, akik ennek hiányával képesek vagy kénytelenek élni. Bárcsak minden leszármazottam megkapná ezt az önzetlen szeretetet.

Köszönöm!

Bár semmi "rendkívüli" nem volt a mai napban, mégis. A dolgok úgy alakultak, hogy sokkal többet sikerült tenni, mint képzeltem, No nem az ügyességem miatt, hanem KÖSZÖNET azért, hogy a körülmények kedvezően változtak.

Tinédzserkorom kedves kísérőjét elhívta az Úr. Szomorúsággal tölt el a szép, mosolygós, cserfes szőke kislány földi hiánya. Talán benne van az is, hogy ő már elmehetett?

Azt írja az újság, hogy "ma leszakadhat az ég". Kérem, ne tegye, ha esik is, meg fúj a szél, csak ne legyen nagyon erős egyik sem. Kérlek, hallgasd meg kérésem!

Szép nap volt. Egy kis változatosság más városban, de azért egy kevés családi kapcsolat is belefért. Luxusként cukrászda, bár anyagilag nem engedhettem volna meg, de elcsábultam egy régebbi emlék hatására. Szép emlékek, jó visszagondolni. Köszönöm.

Féltem a hétvégétől, de felesleges volt. Köszönöm, hogy jól alakulnak a dolgok.

Ma és most.

Köszönöm, hogy megint gyorsan tudtam dolgozni. Mindjárt teljesen elkészülök a vendégvárásra.

Milyen sok dologért lehet hálás az ember a Teremtőjének! Szeretném, ha sose térnék le erről a vágányról. Add, hogy mindig, mindenben megtaláljam a jót, amiért hálás lehetek.

Eseménydús napon vagyunk túl. Családi találkozás, emberi kapcsolatok mellett egy szinte hihetetlen történés: bár tegnap lejárt egy akció, mégis ideadták a terméket csökkentett áron. Amikor az eladó látta az elkeseredésemet, hogy lekéstem az akcióról, bement a főnökéhez, majd hozzám fordulva közölte, elkísér a kasszához, hogy olcsóbban kapjam meg az ajándéknak szánt dolgot. Hát nem csodás?

És ma megtaláltam azt az ismerőst, akit régen keresek. Volt erőm rengeteget dolgozni.

Hát nem csodás?